Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
 


Lepsény rövid története

2008.11.17

Vepsin > Villa Vepsin > Wepsen > Wepsyn >

Lepsen > Leptsén > Lepsény

 


Fejér megye délnyugati részén, Veszprém megye határán,  a Mezőföldön fekvő nagyközség, amely 1950-ig Veszprém megyéhez tartozott. Egy központi völgyterület körül nyugati, déli és keleti irányban mérsékelten emelkedő síkságon, a Balatonaligától a Sió és a Csíkgát patak egyesüléséig húzódó, ún. Enyingi-háton épült települést délnyugat felé határozottan felismerhető vetősík választja el a Siófok-balatonszabadi süllyedék-területtől. A délkelet-északkelet irányú hát 40-50 m relatív magasságú, tengerszint feletti átlagos magassága 150-160 m között változik. A hát alacsonyabb lejtőit a lösz alatt finom folyóvízi hordalék fedi. Ennek az anyaga aprókavicsos homok, amely középpleisztocén kori lerakódás eredménye. A községet átszelő Csíkgát-patak 26,5 km hosszú, abszolút esése 71 m. Medrét 1940-ben szabályozták.

 

A község a mérsékelten száraz és mérsékelten meleg éghajlati övbe tartozik. A tél enyhe, a lehullott évi csapadékmennyiség mérsékelt. Legtöbb csapadék júniusban, illetve október-novemberben esik. A község határát jó termelékenységű mezőségi talaj és barnaföld borítja, amely mezőgazdasági termelésre kiválóan alkalmas. A település stratégiai jelentőségét az adja, hogy fontos távolsági útvonalak mentén fekszik. A vasútállomás a faluközponttól 1 km-re található.

 

A kedvező természetföldrajzi adottságok miatt a környék már régóta lakott. A község területén mintegy 2 km-re északkeletre, egy homokdombos hely késő kelta-kori római település maradványai kerültek felszínre homokbányászás alkalmával. A falu szélén, a Mezőszentgyörgy felé eső határrészen, a Cinca-patak közelében lévő vízmosásos partszakaszon szintén római leletekre bukkantak. Innen származik egy római síremlék oldalfala, melyen egy kelta viseletű, fibulával ékesített nő mellképe látható. A környéken keresendő az a római kori útkereszteződés, ahol a Gorsium (Tác) felől Itáliába, illetőleg a Sopianae (Pécs) felől Arrabonába (Győrbe) vezető utak találkoztak.

 

Lepsény első írásos említése 1226-ból való, ekkor Vepsin alakban fordul elő okleveleink egyikében. 1256-ban faluként (villa) említik. 1381-ben a vásártartási jogot élvező település a mezővárosi fejlődés lehetőségét rejtette magában. Lepsény a XV. Században nagyobb részt a Botka család kezében volt. 1488-ban Veszprém megye legnépesebb településének számított, jobbágyportái után 44 forintot fizetett a királyi kincstárnak. A török uralom alatt több család (Botka, Zichy, Ányos stb.) birtokolta, lakói Palota várának tartoztak szolgáltatásokkal. A 15 éves háború alatt elnéptelenedett. Az 1617-ben készült urbárium még lakatlannak mondja, csak 1622-ig települt ujjá. Ettől kezdve viszont folyamatosan lakott volt. A XVII. Században részben a Fajszi Ányos, részben a Zichy, részben a Botka család birtoka. A Botka család birtokait a Nádasdy család kapta adományba, amely a következő században egyre terjeszkedett és a települést birtokközpontjául építette ki.

 

A falut úrbéres népség lakta, amely földművelésből, állattenyésztésből, szőlőművelésből élt, kisebb része fuvarozással, iparral foglalkozott. A Tengerdi, Besnyő és Tikacs nevű szőlőhegyeken már a XII. századtól kezdve jelenős szőlőművelés folyt. A hegyközségek életét 1806-tól kezdve a Veszprém megye által kiadott, az összes megyebeli hegyközségre vonatkozó rendtartás határozta meg. A jobbágyság jogállását, kötelezettségeit a földesúrral, Nádasdy Ferenccel 1713-ban és 1724-ben kötött urbárium szabályozta. A hivatalos úrbérrendezést 1768-ban hajtották végre, ami a jobbágyfelszabadításig meghatározta a jobbágyság helyzetét.

 

A lakosság ezidőtájt nagyobb részt református, kisebb részben római katolikus vallású volt. A református egyház 1580 táján alakult, katolikus plébániáját - földesúri támogatással - csak 1747-ben kísérelték meg felállítani, megszervezésére 1754-ben került sor. 1829-ben a község négy utcából állt, 1233 lakosával Veszprém megye legnépesebb falvai közé tartozott. 1848 szeptemberében a magyar főváros elfoglalására induló horvát sereg felvonulási útvonalába esett, de hadak járta területnek számított 1849 elején, tavaszán-nyarán is.

 

Lepsény a XIX. Század második felében is töretlenül fejlődött. 1861-ben bekapcsolták a vasúthálózatba, 1896-ban a Győr-Veszpém-dombóvári vasútvonal kiépítésekor vasúti csomóponttá vált. A Dég-Lepsény mellékvonalat 1900-ban építették, a környék nagybirtokosainak terményeit ezen szállították Lepsénybe, amelynek piaci szerepkörét három országos vására és csütörtöki hetipiaca is növelt. A túlnépesedett helység (lakossága az 1900-as években már meghaladta a 2000 főt, napjainkban a 3300 főt) az 1945-ös földreformot a modernizáló Nádasdy-nagybirtok nyomása alatt élt. A mezőgazdasági proletariátus az 1890-es évekről kezdve részt vett a mezőföldi agrárszocialista mozgalomban. A helybeli munkaerő-felesleg egy részt a XX. század elejétől kezdve a környékbeli ipartelepeken talált munkaalkalmat. Az 1941-ben a keresőképes lakosságnak már egynegyedét foglalkoztatta az ipar- ez az arány 1960-ra már a 35%-ra nőtt. Az öntudatos helyi társadalom az 1880-as évektől egyesületekben tömörült, melyeket 1945 után nagyrészt feloszlattak.

 

A nagyközség a II. világháború végén - súlyos harcok árán - többször gazdát cserélt, az 1945. március 21-én került véglegesen a szovjetek kezére. A háborús károk helyreállítására, óvoda építésére (1946), a földműves szövetkezet (1948) megszervezésére, a Lepsényi SE és az önkéntes tűzoltószervezet újjászervezésére az első hároméves terv idején került sor. A református és római katolikus elemi népiskolát 1948-ban államosították, az általános iskola épületeit 1970-ben bővítették és 1994-ben új iskolát avattak. Az állami gépállomás 1948-ban 10 traktorral kezdte meg működését.

 

A községi tanácsi közigazgatást 1950 őszén szervezték meg. Ugyanebben az évben alakult meg a Kossuth Termelőszövetkezet, amely az 1970-es évek elején egyesült a Mezőszentgyörgyi Alkotmány TSZ- szel, (ma Agrár Rt).

 

A rendszerváltozás idején a községi önkormányzat újjáalakítására 1990-ben került sor. A nagyközségnek ekkor 2963 lakosa volt (a központi belterületen 2946 fő, az Orgonásban 2, a Szőlőhegyen 15 fő élt). A kilencvenes években a civil szféra újjászerveződött. 1991-ben létrehozták a helytörténeti gyűjteményt, a községben ekkor nyugdíjasklub, vöröskeresztes szervezet és három énekkar működött.

 

 

Megjelölt irodalom:

  • Ila B.-Kovacsics J.: Veszprém Megye Helytörténeti Lexikona (I. k. Lepsény) ISBN 963-05-4590-X
  • Szerk.: Magyarország, Kistájainak Katasztere, MTA 1990. (1.4.32. "Kálóz-Igari": I. k.129-131.o)ISBN 963-7395-09-1
  • Magyarország megyéi - Fejér megye Kossuth K. 1985. (Mezőföld: 6. old.)
  • Rácz Klára: LEPSÉNY község története (monográfia) Összeállította: Rácz Klára ált. isk. tanár (é.n.)
  • Genthon István: Magyarország Művészeti Emlékei I.k.: Dunántúl (1956)
  • Fejér megye Művészeti Emlékei 1998. Szfehérvár MTA MKI. 92/93. old  
  • Kiss Tamás: Lepsény község településrendezési terv felülvizsgálata 2004 (TELINFO.Sys TSZ:001_**_99)

 

WIKIPÉDIA:

Az eredeti anyag - ami azóta változhatott - megtalálható az alábbi linken: http://hu.wikipedia.org/wiki/Leps%C3%A9ny

A Wikipédia anyagainak felhasználása a forrás megjelölésével ingyenes, de további információkhoz olvasd el a a felhasználási feltételeket, amelyek alapból a GNU licencen alapulnak.

Kép  

 

 

 

A GNU licenc nem hivatalos magyar fordításához kattints a mosolygó gnú arcára!

 

 

Hozzászólások

Hozzászólás megtekintése

Hozzászólások megtekintése

Nincs új bejegyzés.