Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
 


Autóroncs az enyingi elágazónál:

 

Talán csak a legidősebbek emlékezhetnek arra a megfontolt közlekedésre figyelmeztető autóroncsra, ami egykor ez enyingi elágazót ékesítette. Az autó-motor 1957.11.01-i számából való ez a cikk. Kattints a képre, nagyobb méretben a szöveget is elolvashatod. Az újság Szente János tulajdona, köszönöm neki, hogy ezt a rég elfeledett információt megosztotta velünk.

 

 

Kép

 

 

Rosszalkodások az 1800-as évekből:

 

Mező-Szent-György, april 1. T. szerkesztő ur! Ne vegye rosz néven, ha alkalmatlankodom levelemmel, de mivel lapja helységünkben több példányban olvastatik: reménylhető, hogy népünk, hirlapilag megrótt hibáit és ferdeségeit csak némileg is igyekszik megjobbitani vagy elhagyni. Igy kell fájdalmasan kimondanom, hogy nálunk némellyek a 8-ik parancsolatot nem igen nagy tiszteletben tartják; egész rablóbandák állanak szövetségben vidékünkön egymással, mellyeknek – fájdalom! több tagja helységünkben ütötte föl tanyáját. Ezek aztán egymással egyetértve szövik pokoli terveiket, és hajtják is végre azokat. Kajár, Lepsény, Mező-Szent-György zsiványai a dunavidékiekkel – mintha telegraf volna közöttük – szünteleni érintkezésben állanak; egyik kérd, ad valamit, a másik pedig előteremti. Igy mártius elején a derék lepsényi ref. lelkésztől nyolcz darab marhát rabolt el a messze elágazott zsiványbanda; Kőkutról Purgl ur pusztájáról egész falka sertvést; a mult évben pedig egyszerre és egy időben Kajárról és Mező-Szent-Györgyről mintegy tizenöten tétettek számtalan lopásért a hüvösre. S általában az enyéngi és veszprémi börtön, ritkán van a nélkül, hogy benne a fentebbi helységekbőli maszlagok ne virágoznának. Mindezek elég szomoru dolgok, s ezen elfajultságnak okai a ferde nevelésben, az italokkal, különösen a pálinkávali mérsékletlen élésben, a fuvarozásban keresendők!

Nőink közt meg a ruhákbani fényüzés, a czifrálkodás terjedt el nagy mértékben. A pórias nyelven ugynevezett mankedliért 40, 50 pengő forintot is kész kiadni sok czifrálkodó nő; a majlandi kendő, meg a 10 pengő forintos rékli csak ugy ragyog a legszegényebb menyecskén is, holott pedig némelyiknek alig van megevő falatja. És ezen czifrálkodás egész szenvedélylyé vált már némelly helységekben, ugy hogy a miatt sok jó gazdaság már elpusztult és tönkre jutott. L-ben történt, hogy egy czifrálkodó pórnő azon pénzen, mellyen férje nyomtató lovat akart vásárolni, mankedlit vett. A szegény gazda tehát csak két gyönge lovon nyomtatgatott, de ezek egyszer az ágyáson elfáradtak és kidültek. „Hozd ide most mankedlidat – kiálta boszusan az elkeseredett gazda – s tiprasd ki vele a gabonát!”

 

forrás: Vasárnapi újság 1854-1860

http://www.epa.oszk.hu/00000/00030/00111/datum02419/cim102427/cim202430.htm

 

Midőn ama büntények, mellyek veszprémmegyei Balatonfő-Kajár, Lepsény és Mező-Szent-György községek lakosairól, azaz, azok közt élő rosz emberekről, ez évi april 13-d. a „Vasárnapi ujság” nagy olvasó közönsége elé, tiszta lelkiismeretességgel, nyilvánosságra hozattak: nem is gondolná az ember! e községek egyikében a rosz emberek, a tiszta lelküek és kegyes életüek szeme láttára, és füle hallatára, vakmerően felzúgtak, mint mikor a bün emeli fel a fejét; csapszékben, a zsidónak krumpliszesz és vizből vegyitett rosz pálinkája s méregdrága rosz bora mellett összedugják fejeiket, súgtak búgtak, és nagyban fenyegetőztek, s miután a zsidónak jobbik pálinkájából is – a minek krumpliszeszen kivül, paprika, dohánypor és bagó az ágya – még egy pár pintet parancsoltak magoknak, s ebből még jobban jól laktak, nagy bölcsen deliberálták: a ki azon méltatlanságokat a „Vas. Ujság” 13-dik számában ránk megirta: „eladta a falut, eladott mindnyájunkat, el egytől egyik; végünk van, oda a böcsület, oda jó hirünk nevünk, tudja már az egész ország.”

 

forrás: Vasárnapi újság 1854-1860

http://www.epa.oszk.hu/00000/00030/00136/datum02912/cim102918/cim202921.htm

 

Hogy ne csak a rosszat...

 

T. szerkesztő ur! Helységünkről már egy párszor szomorú és leverő tudósítások közöltettek e lapokban. Tagadhatatlan is, hogy bizony vannak közöttünk ollyan jóféle madarak, kiknek nem ártana szárnyukat szegni, s őket örökös kalitkában tartani; kik az „enyém tiéd” közti eszme-különbséget szeretik összetéveszteni, s a más véres verejtékével keresett vagyont titkos bűnös epedéssel keblükhöz szoritani, s az orgazdák bűnlakta házaiba rejteni! Ámde a roszak mellett vannak jók is, még pedig hála Istennek! sokkal többen, mint amazok; hála Istennek! több a búza mint a konkoly, több a hasznos fű, mint a hitvány gyom; több az egészséges tag, mint a lemetszendő holttetem társaságunk testén. – Ezen érdemes és jó tagjai helységünknek pedig azok, kik a szépet és hasznost fölkarolva, a helység és egyház jóllétét előmozditani teljes buzgalommal segélik. Igy lett testté legközelebb köztünk a községi könyvtár eszméje is, még pedig csudálatos gyorsasággal. Pár nap alatt iskolatanítónk fáradozása következtében, ki házról házra járta a jobb gondolkozásuakat, negyven aláiró lett, 30 p. krajczárjával, – s hogy mindjárt legyen mit olvasni, nehány könyvet tettünk be, én és a tanitó, a könyvtárba. De példánkat csakhamar követték a helybeli t. urak és asszonyságok, ugy hogy uj év első napja óta, már mintegy 110 darab könyvvel bir kisded könyvtárunk, mellyek közt vannak igen jó és hasznos könyvek is. Igy tehát könyvtárunkat jan. 4-én megnyitottuk; a tagok folyvást hordják ki az ajándékozott könyveket. Mi pedig azon leszünk, hogy minél hamarább uj és jó könyvekkel szoritsuk a könyvtárt. De szeretnők, ha önök közölnék e lapokban azon jó és népnek való könyveket, mellyek a községi könyvtárakra nézve legszükségesebbek. Addig is, majd mi magunk is szét nézünk a könyvek lajstromaiban.* Levelem már beakartam zárni, de lehetetlen elhallgatnom azon nagylelkü ajándékot, melylyel könyvtárunk ismét meglepetett. T. Fodor László helybeli birtokos úr, 46 pforintot ajándékozott kötelezvényekben e szép czélra! Fogadja érte szives köszönetünket a jó szivű adományozó! Igy most már reméljük, hogy néhány év alatt jeles könyvtárral birand helységünk, ha a visszavonás vagy rosz akarat azt meg nem döntendi. De Isten velünk s akkor ki lehet ellenünk! Ugy-e lehet Mezőszentgyörgyről is jót írni?!

 

Kálmán K.

 

forrás: Vasárnapi újság 1854-1860

 

http://epa.oszk.hu/00000/00030/00151/datum03227/cim103234/cim203240/cim303243.htm

 

A cikkre Tóth Balázs hívta fel a figyelmemet, köszönet érte!